Bazzeg... kedves naplóm blablabla
Szóval, mint már páran értesülhettetek felőle ma volt életem első állásinterjúja, ráadásul Budapesten. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy milyen ideges voltam, pedig szép hasonlatokkal tudnák szolgálni.
Igazándiból olyan gyorsan történt az egész, hogy még tegnap sem foghattam fel teljesen, hova is megyek másnap. Zsu, amit tegnap láttál, az semmi sem volt. Ahogy reggel elkezdett csörögni az órám, úgy kipattantam az ágyból tágra nyílt szemekkel, hogy még én sem vettem észre, olyan gyors voltam. Van egy olyan fura mániám, hogy azt hiszem, el fogok késni akárhova is megyek, ezért általában, a fontosabb dolgok előtt 4-5 órával elkészülök. xD Most is így volt. Bár csak 11-re kellett beérnem az interjúra, már reggel 6-kor kukorékoltam. Na, ezek után már csak az a vicc, hogy épphogy odaértem. Szépen elterveztem, hogy 1 órával hamarabb a nyugatiban leszek, ráérősen elsétálok a megadott helyre és ott beülök valahova, amíg nem kezdődik az interjú. Mikor már a Dorogi állomáson voltam, akkor döbbentem rá, hogy mégiscsak az egy órával későbbi vonatot választottam. lol. Arra nem jöttem rá, hogy a "bús pöndörgős picsába" sikerült elérnem. Ennyire kómás voltam vagy nem tudom... Na onnantól kezdve tiszta idegroncs voltam. Imádkoztam, hogy legalább 20 percem legyen arra, hogy a városban kóvályogva megtalálhassam az irodát, de sajna még ez is megfeleződött.
Tudni illik ezekről a csodálatos Siemens vonatokról, hogy, bár kényelmesek (5 percig kb.) olyan lassúak, mint a tetűűű! Nem! Még annál is. Azt nem értem, hogy ilyen gyorsaság mellett, hogy sikerül mégis ennyi embert elütni bazzeg. Az intercitynek kevesebb áldozata van mint ezeknek a halál lassú vackoknak. Már megtizedelték Dorog lakosságát és ez HOLT komoly. Na, mindegy. Szóval, Budapest nyugatiban dokkolt ez a szar pontban 10:50-kor. Na az is egy gyönyörű manőver volt. Elindult végre Rákos rendezőről, aztán kb. fél percig kemény 40 km/h-s padlógáz, aztán vissza 5km/h-ra. xD Onnan a futásra, de még sétálásra is tökéletesen alkalmatlan topánkámban végigszaladtam a Nyugatin, át minden szaron, akkor már egyáltalán nem törődtem senkivel, aki beállt elém ki is feküdt.
Át a piroson, keresztül a parkolón. A lábam már majdnem leesett, de kit érdekelt. Szerencsére elsőre megtaláltam a a házat, ahová mennem kellett és bámulatos módon jó oldalon mentem. (a páratlan számoknál XD)
A lépcsőházban viszont kicsit megint összezavarodtam. xD 6 kaputelefon egymás alatt, 4 emelet, emeletenként vagy 30 lakás? Bakker mire megtaláltam a címet.... A leg viccesebb, hogy innentől kezdve volt a leg simább minden. Komolyan a mai nap fénypontja az maga a hírhedt interjú volt. Még élveztem is. Aranyos volt a srác, aki kérdezgetett én meg löktem a hülyeségeim. Hát az állás viszont kissé távol áll tőlem. Pénzügyi tanácsadás, de bevallom az a zsíros összeg, amit keresetként mondott eléggé kecsegtető. Csak rohadt sokat kéne hozzá tanulni, mivel be kéne magolni az össze bank összes genyó szolgáltatásának az összes részletét. xD Azért jól elbeszélgettem a sráccal kb. 10 percig. Aztán még egy nagy vicc. Ezek után, hogy soha nem tanultam pénzüggyel kapcsolatban semmit, sík hülye vagyok a matekhoz és ráadásul azt sem tudom, hogy pontosan mit is kéne csinálni, a gyerek adott névjegykártyát, hogy hétfőig döntsem el, hogy akarok-e dolgozni. LOL! Kössz, most ezen gondolkodok, majd egész héten. háhá!
Na hát ennyit erről. :D Az amitől a legjobban féltem, kiderült, hogy nem is volt félelmetes. Azért nagy mák volt, hogy nem egy öreg bakkecske nyomta ott nekem a szöveget meg elemezgette a mondókámat. :)
Na, most megyek a sebészetre összevarratni a lábam.
bye bye!
Current Mood: exhausted
Current Music: Mindegy csak Disturbed legyen xD